Az idő és a sebek...

Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, a gyors felejtés pedig remek életfunkció. Csak azt hagyják ki a mindenre alkalmas pszichológiai tételből, hogy maradnak az ember fejében olyan momentumok, amelyeket lehetetlen eltávolítani. Még mosollyal és szeretettel is. Benne vagy a fűben, a virágban, A hajnali madarak dalában. Benne vagy a kertem s lelkem minden zugában. Ha a Napba nézek, Mosolyodat látom, Gondolatom rólad elvakít Mindent a világon. Ha szitál az eső, Cseppjeidet érzem. S ha fúj a szél, Megsimogatsz éppen. Te vagy a nyár tücsök zenéje, A tavaszi ég bárányfelhőcskéje, A tél forró kandallótüze, Az egyik őszöm legszebb színe, S ez már így marad, mindörökre...